SZÁVA ISTVÁN
Miskolc, 1921 - Budapest, 2011
gyémánt diplomás építészmérnök
szakmai életútja
Építészmérnöki tanulmányait 1945 őszén kezdte a Budapesti Műszaki
Egyetemen, akkori nevén a József nádor Műegyetemen. Egyetemi évei alatt
dolgozott a Várban
romeltakarításokon (Bp. I. ker. Mérnöki Hivatal) és a Rádió stúdióépület
alapozásánál (23. sz. ÁÉV.) ill. az Építéstörténeti tanszéken Rados Jenő
professzornál demonstrátor volt.
1950-ben diplomázott Weichinger Károly professzornál jeles eredménnyel, az
egyetem történetében első ízben ipari épület (textilgyár) témában.
Az akkori időkben nem maradhatott a tanszéken, a hadipari
tervezésbe
irányították.1950-52, az Általános Géptervező Intézetben (ÁGTI) építész
tervező, majd osztályvezető lett. Olyan, eredetileg hadiüzemnek létesült
gyárak tervezésében vett részt, mint a jászberényi Lehel, a téglási Hajdú,
a Sajóbábonyi Vegyiművek, az ikladi Műszergyár, a gödöllői Nehézgépgyár, a
budapesti
Finommechanikai-gyár.1952-54, Középgépipari Építő Vállalatnál, az
előzőleg általa megtervezett hadiüzemek építésénél építésvezető,
majd főmérnök volt.
1954-től 1985-ös nyugdíjba vonulásáig a Vegyiműveket Tervező Vállalatnál (VEGYTERV)
tervező, osztályvezető, majd1962-től szakági főmérnök, a vállalat
főépítésze. Utóbbi beosztásában feladata volt az egész ipartelepek
megvalósítását komplexen, magas színvonalon megtervezni és a kivitelezést
művezetni képes 350-400 fős kollektíva létrehozása, a hazai és külföldi
telepítésű vegyipari, petrolkémiai és gyógyszeripari gyárak
építéstervezésének irányítása.
Irányítói, vezetői tevékenysége mellett szakmáját is gyakorló építész
volt. Tervei alapján valósult meg többek között a Tiszai Vegyikombinát
(TVK) Lakkfestékgyára, a Taurus Gumigyár Kalander-csarnoka és
Köpeny-raktára, a Debreceni Műanyagfeldolgozó Gyár, a „fémmunkás”
Vállalatnak még a Városligetben megrendezett Budapesti Nemzetközi
Vásárokon felépült kiállítási pavilonjai,
a Compack vállalat sótároló csarnoka, a peremartoni foszfáttároló,
és több, külföldön megvalósult ill. exportált vegyi üzemi épület, stb.
Úttörője volt a vegyipari üzemek létrehozása során a
rendszer-szemléletű építés megalapozásának
és kifejlesztésének. Ennek eredményeként jött ill. jöttek létre a
többcélú vázszerkezet, a gyógyszeripari típus-csarnokok, a laboratóriumi
és fél-üzemi típus épület és típus-berendezés, a szabadba telepített
üzemek ill. a szabadtéri termelés rendszerei, stb. Különösen érdekelte a
műanyagok felhasználása az építésben. Jelentős eredményeket ért el a
szabadalmazott üvegvázas poliészter (ÜPE) teherhordó elemek
kifejlesztésében, majd nagyfesztávolságú ÜPE anyagú héjak alkalmazásában.
Mindezek mellett tudását igyekezett megosztani az
oktatás
területén is. A BME Ipari Építészeti Tanszékén külső előadó és
gyakorlatvezető volt, a Mérnöki Továbbképző, Közgazdasági Továbbképző és
Vezetőképző szervezésében tanfolyamokat szervezett, előadásokat tartott.
Élen járt a korszerű és előremutató gondolatok elterjesztésében, így
például a Versenytárgyalásos
Vállalkozási Rendszer magyarországi meghonosításában.
A vegyipari építés sajátosságait jól ismerve tagja volt az OMFB Korróziós
Állandó Bizottságának.
Az
építésügy
mindenkori irányítói számíthattak rá. 1989-ben a Közlekedési, Hírközlési
és Építésügyi Minisztérium kollégiumának tagjaként társszerzője és
szerkesztője volt a Tőkebefektetéssel Járó Fejlesztés Folyamata c.
tanulmánynak, valamint a „Beruházások Folyamata” c. könyv kéziratának.
1990-96-ban közreműködött az új építési törvény és az OÉSZ/OTÉK
kidolgozásában.
Többek között annak köszönhetően, hogy több nyelven kiválóan beszélt,
külföldön
is sok helyen, helyszínen tevékenykedett:
1957-62 a Szovjetunióban vegyipari
létesítmények tervezése,
1965 Indiában, a Calcutta-i
Chlorocid-gyár tervezése,
1978 Vietnamban
Penicillin-gyár tervezése,
1985 Az UNIDO
(United Nations Development Programs) megbízásából
részt vett egy távolkeleti gyógyszergyár létesítésében,
1986-90 Tengizben (Kazahsztán)
petrolkémiai telep generáltervezésében és a
megvalósítás szervezésében,
1990 UNIDO megbízás:
Saigonban festék- és pigment-gyár
tervezésében
vett részt.
1990-99 között
szakvéleményeket, tanulmányokat
készített az Interauditor Neuner+Henzl, illetve a Nestlé, a Budapesti
Vegyiművek, a Budalakk, a Csepel Autógyár, az Állami Vagyonügynökség, az
ÖMV, az IREKS, regionális
vízművek, regionális gázszolgáltatók, a Magyar Tudományos Akadémia és
mások számára.
Jelentősebb szakkönyv szerkesztői, társszerzői munkáinak ill.
publikációinak
száma 42, ezek közül a kiemelendők:
-Ipari építészetünk történetéhez (1951.)
-Hegesztett betonacél tetőszerkezetek, TRB és CSRB (1956. ill. 1958.),
-Műanyagok az építőiparban (1961-től)
-A Survey of Industrial Buildings in Hungary (London, 1963.)
-Forróégövi ipartelepek kialakításának sajátosságai (1968.)
-Flexibilis gyógyszeripari üzemek (1969.)
-A szabadtéri termelés építési vonatkozásai (1969.)
-Ipari Beruházások Kézikönyve (1971.),
-Ipari Beruházások Előkészítése (1974.)
-The Nitrogen Industry - general layout rules (1976.)
-Betonok és Falazatok Korrózió Elleni Védelme (1987.)
-Ipartelepek Rekonstrukciója
-A Beruházások Folyamata
1963-ban nagy érdeklődést kiváltott
előadást
tartott Londonban a brit Royal Institution of Structural Engineers előtt.
Ezt követően rendszeresen tartott előadásokat hazai és nemzetközi
konferenciákon az ipari, ezen belül a vegyi- és gyógyszeripari építések és
az ÜPE szerkezetek kérdéseiről.
A Magyar Építőművész Szövetség alapító tagja, az
Építéstudományi Egyesület
örökös tagja. Ez utóbbinak 1950 óta aktív tagja, az Egyesület
Választmányában, illetve az Építész Szakosztály vezetőségében dolgozott. A
volt Ipari Építési Bizottságban is tevékenykedett és vezette a
Pályázati Bizottságot. Tagja volt a Budapesti Építészkamarának.
Odaadással és hittel szervezte az építőipar szakmai elismerését, az igazi
teljesítmények – a minőségi munka megbecsülését , széleskörű publikálását.
Az ÉTE-én belül az építőipar minőségi, mesterségbeli elismerésének
formáját, rendszerét kezdettől fogva feladatának tekintette. 1994 óta
haláláig az
Építőipari Mesterdíj Alapítvány
Kuratóriumának elnöke volt. Szakmai és személyes életének elengedhetetlen
részévé vált az Alapítvány vezetése. Emellett sok éven keresztül szervezte
az
Építőipari Nívódíj
bizottság munkáját.
Életműve – időben haladva az építészmérnöki arany-, és
gyémántdiplomában is megtestesült.
Az építőipari szakmánkban közismert egyéniség volt. Mindig
nagy tisztelet, megbecsülés övezte munkáját, szerénységét, életvitelét,
emberi kapcsolatait, gondolatait, tanácsait. Az Ő barátságára, a vele való
kapcsolatra mindenki
kitüntetett büszkeséggel emlékezhet.
Kitüntetései:
1960 Nehézipar Kiváló Dolgozója,
1964 Munkaérdemrend bronz
fokozata,
1968 és 1975 Építőipar
Kiváló Dolgozója
1969 a 20 Éves Építéstervezés
Plakett,
1981 Alpár-díj,
1998 Magyar Köztársasági Arany
Érdemkereszt
2001 ÉTE Érdemrend
2006 Lechner Ödön Díj
|
